Rita blogja

Hipohonder vagyok. Ez egy dolog. A másik, ami szarabb ügy, hogy ezzel őrületbe kergetem a pasimat. Merthogy kb. havonta találok valamit magamon, ami tuti rák. Aztán elmegyek dokihoz (aki mellesleg furán néz rám, tehát lehet, hogy legközelebb marcona fiúk visznek el a diliházba), és ő meg megállapítja, hogy a nyelvemen felfedezett, álalam súlyos ráknak diagnosztizált izébizé, "csak" egy mirigy. De hát kérem szépen!!! Hogy került ez oda? Meg elmúlik egyáltalán?? És miért pont én?? A pasim erre azt mondta, hogy ráérek ilyenekkel foglalkozni. De az a vicc, hogy nem érek rá. Egész nap van mit csinálnom, de én nem vagyok olyan idióta, hogy egyszerre csak egyfelé tudjak figyelni. TUDOK mellette másra is gondolni, nevezetesen, hogy tuti rákos vagyok. Persze valahogy a tudatalattim jelzi, hogy nem feltétlenül van ez így, de azért az ördög nem alszik. És jobb résen lenni...

Nagyon meleg van még mindíg. Hihetetlenül borzasztó és szörnyű. És nem bírom a vasúti közlekedést, sem a gyaloglást a meleg aszfalton (remélem így írják helyesen), sem a metrót, sem semmit. Azt várom, hogy legyen július 1-je(ah) és itthon leszek, fürödhetek már a Dunában? (megnéztem: nem) Ez nagy baj. Mert majd amire fürödhetnék, kb. 3-4 hét, tuti -10 fok lesz.

Na jól kinyavajogtam magam:)

Már fél 7. És még nem csináltam semmit, azon kívül, hogy megnéztem a Szex és New York-ot, és kerestem linket a Jóbarátok letöltéséhez (aminek nagyon örültem, mert full verziót találtam:) - pedig nem vagyok sorozatfüggő, azon kívül, hogy megnézem időnként a CSI-t, de tényleg!! Becsszó:)

Este pedig megyek a kedvesem lakásába, aki majd csak 11 körül jön haza:( nemjó.

De addig majd megnézem a gyilkosság lólépésben-t. Merthogy tegnap is megnéztük, de én elaludtam rajta. Emlékszem, egész fiatalon láttam (27 vagyok, a filmet kb. 15 éve láthattam?) és nagyon tetszett.

Amúgy nem történt egész nap semmi érdekes. Sajnos.

Elsőként ki kell, hogy mondjam: VÉGE A VIZSGAIDŐSZAKOMNAK!!!! Sajnos nem múlt el ez sem bukta nélkül, de evvan. Ilyenkor már csupán annak is örülök, hogy nem kell hajnalban kelnem és éjfélig tanulnom. Sajnos büntetőjogból repetáztam, de nincs félelemérzetem, merthát meg lehet azt tanulni, csak elegendő idő kell hozzá.

Ma 8-kor sikerült felkelnem (úgy, hogy 2-kor értem haza, igaz aludtam kb. 11-től) és madárcsicsergésre, szép napra, és szép gondolatokra keltem. Nevezetesen, hogy NEM KELL TANULNOM. Így gyorsba elkezdtem gondolkozni, hogy mit is lehetne tenni ennyi-ennyi szabadon eltölthető órával. Arra jutottam, hogy rendezgetek egy kis kertet, no meg elviszem a kutyát sétálni, no meg lemegyek tán napozni a Duna-partra. Meglátjuk.

Most megyek...